Szülés után a nők többsége elkeseredik a pocakja állapotán.
Régen lapos volt, most meg olyan vagyok, mintha újra terhes lennék. Kiáll az egész hasfal. Elszíneződött, a bőr lóg.
Sajnos a várandósságnak, a hormonháztartás változásainak, a megfelelő torna hiányának, vagy akár a nem megfelelő torna végzésének vannak következményei.
De tehetünk ellene, javíthatunk az állapotunkon! És nem csak a látható részeinkkel kell foglalkoznunk! Minden mindennel összefügg – a rectus diastasis a gátizommal, mindkettő a hátizmokkal. Különös fájdalmakkal, amiket nem tapasztaltunk eddig.
Wilson és társai (2002) tanulmányai alapján kiderült, hogy a nők 45 %-a a szülés után akár 7 évvel is tapasztal még vizelet visszatartási problémákat.
A saját tapasztalataim szerint is a nők 80%-ának van rectus diastasis-a.
A mai bejegyzésem kevésbé a testnek, inkább a léleknek szól. A medenceövi fájdalomra, a gátizom gyengeségre és a rectus diastasis-ra is vannak gyakorlatok, melyek javítják az állapotot, helyre hozzák azt. Az elszíneződés elmúlik, a rectus diastasis kezelhető, a gátizom megerősíthető, de azért nem szabad azt várni, hogy minden esetben a has külalakra is olyan lesz, mint a várandósság előtt volt. De nem is kell, hiszen szültünk egy-két-három-még több csodaszép gyermeket. A saját testünkben hordtuk őket 9 hónapig. A saját testünkből építettük őket fel.
Most pedig tegyünk meg mindent, hogy egészségesen erősek legyünk, de nincs mit szégyellnünk, ha kicsit látszik itt-ott egy stría, vagy kevésbé feszes a bőr.
Ezért hát, mondd utánam:
“Anya vagyok, nő vagyok. Egy, vagy több szülés után. Békében, vagy éppen háborúban a testemmel. De megérte.”