Sokszor kérdezitek privátban, hogy a futás meg a rectus diastasis – hogyan működnek együtt. Ha követitek az Anya, Nő, Sport oldalamat is, akkor látjátok, hogy most nagy versenyre készülök: a Balatonman féltávot szeretném teljesíteni szeptemberben – 1,9 km úszás, 90 km bicó és 21 km futás.
A futással telt el a legtöbb idő, a legtöbb odafigyelés, hogy a hasamat végig megfelelően tartsam. Sokáig KinesioTape-et is használtam, most már nélküle futok.
Kialakult a rutin: a futás technikáját kidolgoztam úgy, hogy nekem a legjobb legyen – az érzékeny achillesemnek és az ex-rectusos hasamnak, ami volt már 4 cm szélesre is eltávolodva, de egy kis rés mindig is ott marad középen – a sok edzés miatt. De amíg 0,5-1 cm, addig nem kell aggódni, csak figyelni rá.
Kicsiket lépek, szinte teli talpas érkezés van tovább gördülve, a cipőm lapos talpú, figyelek, hogy halkan érkezzen le a lábam a talajra. Hasamat végig tónusban tartom.
Futás után hengerezés és nyújtás, majd az RTM alap gyakorlatok – a könnyűek, a regenerálók. (Aki tudja a gyakorlat sorokat, a 4-es)
Este pedig kis gátizom torna. Néha csak 5-6 sima feszít-lazít, néha a nehezebb gyakorlatok, de valami mindig van.
Ez a rutinom, és 22 km futás után sem fáj semmi, és érzem, így futhatok félmaratonokat, nem lesz baja a pocakomnak.
De: amíg idáig eljutottam, bizony volt, hogy 2 cm-es lett újra az eltávolodás! Ez nagy személyes tapasztalat volt – hogy odafigyelés nélkül akár a futás is árthat.
Tőkés Renáta
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: